A város világossága – átlátszó, tiszta élet és tanúbizonyság

Írta T. Austin-Sparks

Először megjelent: „A Witness and A Testimony” c. lap 1935-1936. Eredeti helye: The City Which Hath Foundations - Chapter 8. (Fordítás: Hitünk célja)

„Elvitt engem szellemben egy nagy és magas hegyre, és megmutatta nekem a szent várost, Jeruzsálemet, amely az Istentől, a mennyből szállt alá. Benne volt az Isten dicsősége; ragyogása hasonló volt a legdrágább kőhöz, a kristályfényű jáspishoz”. (Jel 21,10-11)

„Falának építőanyaga jáspis, és a város színarany, tiszta üveghez hasonló.” (Jel 21,18)

„A tizenkét kapu tizenkét gyöngy volt, a kapuk mindegyike egy-egy gyöngyből, és a város utcája színarany, mint az átlátszó üveg.” (Jel 21,21)

„Azután megmutatta nekem az élet vizének folyóját, amely tiszta, mint a kristály, s az Isten és a Bárány trónusából ered.” (Jel 22,1)

„Mert Hágár a Sínai-hegy Arábiában – megfelel a mostani Jeruzsálemnek –, amely szolgaságban van fiaival együtt. De a mennyei Jeruzsálem szabad: ez a mi anyánk.” (Gal 4,25-26).

A „tiszta” szó többször is megjelenik ezekben az igeszakaszokban, valamint rokon értelmű kifejezései: színarany; kristálytiszta; átlátszó, mint az üveg. Ezek a világosságra utalnak; az Istentől, a mennyből alászálló, mennyei Jeruzsálem világosságát jelentik, kinek fénye a legdrágább kőhöz, a jáspishoz hasonló.

Az Úr mennyei népének világossága ismét egy olyan fontos és komoly téma, melynek nem csekély története van. Isten népének és a szellemi életnek egész története végig a világosságról és sötétségről, igazságról és hamisságról, romlatlanságról és keveredésről, világos tisztaságról és homályról, nyíltságról és takargatásról szól. Még sok más kifejezéssel jellemezhetnénk ezt a hosszú históriát, melyet annyira elnyújtott és megkavart az ellenség folytonos igyekezete, hogy az Istentől való dolgokkal szemben kétséget, bizalmatlanságot ébresszen, és azokat a teljes igazság, teljes tisztaság és teljes világosság hatalmas erejétől megfossza.

A Sátán már jóval Krisztus előtt elhintette a világban azokat a babiloni alkotóelemeket, melyek mind csak arra a napra vártak, hogy a gyülekezet a szellemi gyengeség és hanyatlás állapotába süllyedjen, és így meg lehessen ragadni e szellemi Testet, hogy parazitaként elszívják belőle az életet. Azt látjuk tehát már az újszövetségi időkben, hogy ha valahol szellemi hanyatlás következett be, ott a babiloni jellegzetességek is azonnal megjelentek: papság, egyházi rendszer, formalizmus, rituálék, és rengeteg egyéb, ami mind Babilonból származik, és megtalálható az okkultban, a misztikában, az esztétikában, azokban az eszmékben, melyek most az egész római rendszer alapját és lényegét képezik.

Az összes ilyesmi tehát Babilonból ered, és már mind jelen volt a világban, várva a gyülekezet hanyatlását. Amint pedig ez a hanyatlás bekövetkezett, azonnal meg is jelentek, és kifejtették hatásukat a gyülekezetben. A titokzatos Babilon vallásosságának elemeit mind megtaláljuk a Jelenések könyvének első fejezeteiben és más helyeken szintén. Céljuk nem a kereszténység közvetlen és azonnali megsemmisítése volt, nem a gyülekezet létének megszüntetése, hanem a dolgok olyan mértékű felhígítása, összekeverése, hogy a gyülekezetet kimozdítsa az Isten előtti biztos helyzetéből, hogy Isten ne ismerhesse el őt többé tiszta menyasszonyaként.

Pál egyes leveleiben és a hét gyülekezetnek írt levélben is megtaláljuk a szenteknek szóló felhívást, hogy tisztítsák meg magukat ezektől a pogány elemektől. Elképesztő mértékű pogányság jellemezte levelei címzettjeinek állapotát. Vegyük például a Kolossé-levelet. Mi volt a levél megírásának célja? A pogány gondolkodás oly bámulatosan megszervezte a szellemi lények, angyalok és arkangyalok világát, az egész szellemi hierarchiát, hogy még maga Jézus Krisztus is mint a legfőbb arkangyal szerepelt a rendszerben. Igaz, az összes angyal különböző rendfokozatok szerint Őalája lett rendelve, de nem adtak Neki nagyobb pozíciót a legfőbb arkangyalénál; szerintük Ő is egy volt azok közül, csak rangban magasabb. A Kolossé-levél pedig azért íratott, amint az tartalmából kiderül, hogy egyfelől ennek a tanításnak az egész hamis rendszerét megcáfolja; valamint megmutatva, mennyire gonosz az egész, lerombolja; másfelől, hogy Krisztusnak az Őt megillető helyet megadja. A levél első fejezete az Úr Jézus személyének és az Atyával való örökkévaló kapcsolatának egyik legértékesebb leírása. Ő mindenek előtt volt; minden Őáltala lett; Ő a Fej. A keveredés által viszont megromlott az igazság teljes tisztasága, azé igazságé, mely egyedül Jézusban van.

Aprócska és nem is teljesen megfelelő illusztrációja ez annak, hogyan próbálta az ellenség folyamatosan elpusztítani a valódi szellemi erőt olyan elemek bevezetése által, melyek elvettek az igazság teljességéből, és lerombolták a gyülekezet tiszta világosságát. Ennek az aknamunkának célja, hogy az ellenség meghiúsítsa a végső kijelentés megvalósulását, melyben a gyülekezet úgy tűnik fel, mint amelynek „fénye hasonló a legdrágább kőhöz, a kristályfényű jáspishoz”.

Színarany, átlátszó üveg, kristálytisztaság – ez Sion jellegzetessége, az Úr népének jellegzetessége; az ellenség pedig folyamatosan ez ellen munkálkodik. Célja, hogy megrontsa a gyülekezet helyzetét, az Úr népének helyzetét azáltal, hogy bizonytalan, kétes állapotba hozza őket önmagukban és Isten előtt.

A színarany elhomályosítása

Ez pedig legelőször, ahogy láttuk, tanítás által történt. Ha az ellenség valamilyen hamis tanítást tud becsempészni, ha valamilyen tévelygést tud sugallni akár a legcsekélyebb mértékben is, akkor az már a gonoszság kovászaként fog tudni működni a kezében, s ez olyan méretűvé fejlődhet, hogy a Szent Szellem visszahúzódását okozza; az Úr nem fogja tudni tovább folytatni ott, ahol ez van; és beáll a megalkuvás, a bénultság és erőtlenség állapota. A színarany, a tiszta arany elhomályosult.

De nem csak a tanítást érintheti ez, hanem az életet is; és ugyanez a módszer és ugyanez a cél vezérli az ellenség működését ezen a területen is. Lehetséges ugyanis, hogy nagyon erősen megállunk a helyes tanításban, mégis a saját életünket, szellemi életünket, erkölcsi életünket illetően nagyon kétes és bizonytalan állapotban vagyunk; lehet, hogy nagyon hűségesek vagyunk Isten Igéjéhez, a saját szellemi életünkben és tanúbizonyságunkban mégis valami meggyengült, valami nincs rendjén. Ez lehet amiatt, ahogyan az üzleti vagy egyéb ügyeinket, kapcsolatainkat intézzük, vagy ahogyan a saját életünket éljük Isten előtt; valami, ami nem világos, valami, ami nem tiszta, ami nem átlátszó, nem egyenes, valami kétes dolog, talán egy titkos szokás. Ó, mennyi minden lehet, ami kimozdítja életünkből azt a bizonyosságot, azt az egyértelmű határozottságot, a valódiságot, a világosságot; ami néha szinte egészen észrevétlenül hozza létre az emberben a lelepleződéstől való félelmet; az attól való szorongást, hogy szembesítenek valamivel, és nyilvánvalóvá lesz, amit takargatunk.

Van a háttérben valami, ami valamilyen módon akadályt képez; megfosztja valódi erejétől a tanúbizonyságot; megakadályozza, hogy annak az életnek valódi hatása legyen; és elvonja a valódi gyarapodást, gyümölcstermést és valódi értéket a közösségből. Jelen van valami, még ha legtöbbször nem is kézzelfogható módon. Nem tudjuk megragadni, mi az, mégis tudjuk, hogy van valami abban az életben, ami nincs rendjén, ami nem tiszta; és ekkor kialakul a titkolózás, a kitérés, a távolságtartás, de sok egyéb gonosz tünet is kifejlődhet. És ez az egész azért van, mert van valami, ami nem teljes mértékben tiszta Isten előtt. Az ellenség bevitt egy olyan elemet, ami megrontotta a tiszta világosságot, és valami árnyék, valamilyen filmréteg vonja be azt az életet. Az ellenség célja, hogy tönkretegye az Istenben való élet tökéletes kristálytisztaságát, és ezáltal az egész életet megbénítsa. A külső forma ugyanúgy meg is maradhat, a gyakorlat is ugyanolyan lehet, mint addig, de az egész megtorpant és leállt.

Mindezt nem vádlásképpen mondom, hanem azért, hogy megmutassam az ellenség egyik kedvelt módszerét, mellyel megpróbálja lerombolni azt, amit Isten az Ő népének, Jeruzsálemnek szánt: hogy az végül Isten dicsőségével leereszkedjen a mennyből; hogy világossága hasonló legyen a legdrágább kőhöz, a jáspishoz; hogy mindene színarany legyen, kristálytiszta, mint az átlátszó üveg. Ó, micsoda szellemi értéke és súlya van ezeknek a szavaknak!

Mindez nyilvánvaló és vitathatatlan. Fel kell ismernünk, hogy az ellenség folyamatosan arra törekszik, hogy olyan helyzetbe juttasson bennünket, ahol bármit is teszünk, úgy érezzük, mintha egy felhő burkolna be. Olykor valamilyen hamis helyzetet hoz létre, amitől az lesz a benyomásunk, hogy hiányzik belőlünk a valóság. Pedig lehet, hogy nincs szó esetünkben a valódiság hiányáról, hanem ő törekszik arra, hogy úgy érezzük magunkat, mintha nem lenne meg valaminek a valósága az életünkben, azért, hogy eljuttasson arra a pontra, ahol elveszítjük a bizalmunkat, a biztonságérzetünket, a bizonyosságunkat, a szellemi helyzetünket, a pozíciónkat; ahol meggyengít bennünket valami olyan elem, mely becsempészte magát a gondolatainkba. Az ellenség célja, hogy Isten népét sötét felhővel vonja be, gyanakvásba vigye, és szívükben kétségeket, kételkedést ébresszen, hogy ezáltal lerombolhassa a világosságot, a bizonyosságot, az erőt, és az ember ne legyen más, mint egy nagy kérdőjel mindenkinek, de még saját magának is.

Az ellenség mérges gáza

Ez nem csak egyénekre, hanem Isten kollektív közreműködőire is igaz. Mindig, amikor Isten felállít egy eszközt, mely által tanúbizonyságát nagyobb világosságra és nagyobb teljességre akarja juttatni (minek célja – az Ő vágya és gondolatai szerint –, hogy Fiának természetét még világosabban, még tökéletesebben kijelentse), a gonosz minden erőinek figyelme arra irányul, hogy azt a dolgot gyanakvás alá vonja, és vele szemben kétkedést ébresszen mindenki szemében és gondolataiban.

Miért nincs az Úr népe tudatában ennek? Mert ezzel párhuzamosan az történik, hogy amikor valóban megvizsgáljuk az adott dolgot, rájövünk, hogy egyáltalán nincs semmi okunk megkérdőjelezni. Az egész csak alaptalan gyanakvás volt. Ez egyértelműen az ördög munkája, hogy amit az Úr felhasználhatna arra, hogy teljesebben kijelenthesse az Ő Fiát, és amire vágyik is az Ő népe számára, arra ráborítja a megkérdőjelezés, a gyanakvás, a kétkedés leplét, amitől az egész bekerül abba a skatulyába, ahol veszélyesnek, gyanúsnak fogják tekinteni. Adná Isten, hogy az Úr népe engedelmeskedjen annak a parancsnak, hogy „mindent megvizsgáljatok”!

Látjuk, hogy mire törekszik az ellenség, és hogyan lát hozzá ehhez. Hasznos lehet néha, ha tudjuk, mit akar az ellenség, és hogyan működik. Sok mindentől megkímélhetnénk magunkat, ha ennek tudatában vagyunk.

De ez a mostani üzenet a szívünknek szól, nem csak az a lényege, hogy objektív módon hasznos legyen azáltal, hogy megismerjük az ellenség csapdáit és fegyvereit, hanem azért, hogy világosság vetüljön a belső megtapasztalásra, és meglássuk, hogy az Úr velünk való bánásmódjának célja az, hogy minket ebbe a kristálytiszta állapotba juttasson. „Íme, te igazságot kívánsz a vesékben” (Zsolt 51,6), és amit az Úr kíván, azt meg is fogja kapni. Az Úr bánásmódjának célja a megtisztítás, azért, hogy elérje Övéiben ezt a kristálytisztaságot, ezt a színaranyat, ezt a legdrágább követ. Az a célja, hogy megszabadítson minket a salaktól, a filmrétegtől, mindazoktól a titkos és rejtett dolgoktól, melyek tévelygésbe visznek. Valamilyen hazugság, hamisság lehet ez. Az Úr gyökerestül el akarja távolítani az ilyeneket belőlünk. Ellene van mindennek, ami árnyékban van, és támogat mindent, ami a teljes világosság felé hat; és ezért, hogy megszabadítson a sötétség dolgaitól, az Ő tüzét helyezi az életünkbe, hogy az munkálkodjon, és kitisztítsa ezeket. Az Úr ezt végzi a mi saját, egyéni életünkben, és az Ő kollektív közreműködőinek esetében is, amint már említettük. Nem hagyja őket sokáig úgy, hogy ne lennének a tűzben. Ő a teljes tisztaság állapotára törekszik.

Látjátok, hogy ez mivel jár. Az elkövetkező nemzedékekben minden nemzetnek ebben a világosságban kell majd járnia; azaz az Úrról való ismeretüket a gyülekezet közreműködése révén fogják megszerezni. A gyülekezet fogja kormányozni őket. A nemzetek ennek a világosságnak a fényében fognak járni. Milyen világosság ez? Nem pusztán külső fény, hanem ez a dicsőség szellemi és erkölcsi állapotának kisugárzása. Olyasvalami, ami annak a dolognak a természetéből fakad, amit a „benne van az Isten dicsősége” jelent. Ez belülről árad, és egy bizonyos szellemi és erkölcsi állapot megnyilvánulásaként működik.

Isten nem azért tisztít és fegyelmez minket, és nem azért gyújtja megtisztító tüzeit, mert ehhez van kedve; és nem is csak a mi magunk érdekében teszi – pedig egyébként nyilván azt akarja, hogy egyénenként is jók legyünk és ne rosszak. Úgy vélem, akarja ezt, de ez nem minden. Istennek hatalmas, egyetemes terve van, egy örökre szóló elhívás, és Ő ezt akarja elérni, ez pedig egy bizonyos állapotot követel meg a részünkről. Sionnak ez az állapot az egyik vezérlőelve, ami nem más, mint az Úr gondolatainak teljes kifejezésre juttatása. Az Úrnak mindig annyival nagyobb és magasabb rendű indítékai vannak, mint amit mi meg tudunk érteni akkor, amikor éppen próbán megyünk át. Személyes üggyé alacsonyítjuk, és azt kérdezzük: Miért bánik így velem az Úr? Leszűkítjük az Ő gondolatának, szándékának és céljának kiterjedését. És azért, mert annyira nem nézünk tovább az orrunknál, elveszítjük mindazt az erőt és segítséget, melyet megkaphatnánk, ha meglátnánk azt a hatalmas, örökre szóló elhívást, amelyre éppen felkészít az Úr.

„Az ördög minden ravaszsága”

Ha lenne időnk végigvenni az összes rejtett dolgot, amit Isten Igéje mond nekünk a földi Jeruzsálemmel kapcsolatban, azt találnánk, hogy ezek a rejtőző elemek mindig is Isten szándékainak megvalósulását próbálták megakadályozni. Gondoljunk csak például Nehémiás idejére, amikor építették a falat, és az ellenség éppen a templomon belül rejtette el a saját képviselőit, és így próbált megrontani mindent; meggyengíteni az egész munkát és helyzetet azáltal, hogy egyik megbízottja magában a templomban foglalt el egy kamrát. Majd Ezsdrás idején az ellenség azt mondta: „Mi is ugyanazt az Istent szolgáljuk, akit ti is, hadd jöjjünk, és hadd építsünk mi is veletek!” Nagyon ravasz! De Istennek hála, Isten embere olyan átlátható volt maga is, hogy képes volt átlátni a dolgokon, és nem lehetett megtéveszteni. Világosan látta, hogy sötétség van ezekben az emberekben. Az állapotuk nem tiszta, nem a világosságból valók. Kettősség volt bennük, és kizárta őket; és abban a pillanatban, hogy ezt megtette, azok elég jól megmutatták, hol is állnak valójában. Ezekben és még számos más módon is felfedezhetjük az ellenség folyamatos próbálkozását, hogy azt, ami Isten előtt nem tiszta, azt egyenesen a dolgok közepébe juttassa, azért, hogy lerontsa a hatékonyságot, a valódi bizonyságtételt; Jeruzsálem története pedig végig arról szól, hogy ezek a ravasz elemek hogyan munkálkodtak alattomban közöttük.

Elérkezünk az Úr napjaihoz. Milyen sokszor találkozott az Úr ezzel a dologgal Jeruzsálemben! Próbálták szaván fogni. Folyamatosan csapdát állítottak Neki. Titokban, alattomban munkálkodtak; csalások által és kelepcéket állítva próbálták Őt megfogni.  Jeruzsálem egész helyzete, egész állapota ilyen volt Jézus napjaiban, a világosság, tisztaság, átláthatóság pedig le lett rombolva. A templomban mégis folyt az istentisztelet. Külsőleg a teljes vallásos rendszer a megszokott módon zajlott tovább, mégis ott volt ez a sötétség belül. Isten pedig elhagyja ezt a hazugság miatt. Az Úr ezt mindig nagyon egyenes és tömör nyelvezettel tette szóvá: „A tál külsejét megtisztítjátok”, „Meszelt sírok”! Micsoda kép! Ott járkálnak a meszükkel, meszelik a sírjaikat; és belül, az Úr azt mondja, hogy „holtaknak csontjaival vannak tele”. Valami másnak próbálták a dolgokat feltüntetni, mint ami valójában volt. Így vezet a hazugság, mely az ördög munkája, az Istentől való elutasításhoz. Az Úr azt kívánja tőlünk, hogy megismerjük a világosságnak, a tisztaságnak azt az állapotát, amelyről beszéltünk.

A következő dolog a szeretet. Milyen az újszövetségi szeretet természete? Őszinte, tettetés nélküli. Micsoda kifejezés ez! Képzeljétek el, hogy ezt a szót keresztényekre használja az Ige – őszinte, tettetés nélküli szeretet! Vajon ez azt jelenti, hogy egyesek őszintétlenül, tettetve szeretnek, csak színlelik a szeretetet, úgy csinálnak, mintha szeretnének, miközben egyáltalán nem is szeretnek? Az Úr minden erényben, minden egyes dologban azt keresi, ami valódi, ami igaz.

Ezt értjük tisztaságot jelentő világosság alatt: a dolgok tisztaságát, makulátlanságát és belső valóságosságát. Lehet igazság a szavakban, a tanításban, de ott kell lennie ugyanennek az igazságnak a szívben és az életben is. A világosság lehet tanítás kérdése, de meg kell lennie a világosság állapotának ugyanúgy a szívben is. Az ellenségnek semmi kifogása nem lesz az ellen, hogy bőségesen birtokában legyünk az előző fajta világosságnak és igazságnak, de, ha csak tudja, arra fog törekedni, hogy elpusztítsa annak valódi értékét azáltal, hogy egy hazugságot, valamilyen annak ellentmondó dolgot visz be az életünkbe.

Lehet, hogy ez elég erősnek hangzik. Erős is! Erősnek is kell lennie! Nem úgy adtam elétekbe ezt, hogy bárki ellen szóló vád legyen, hanem figyelmeztetésképpen. Lehet, hogy bizonyos dolgokat megmagyaráz, de úgy kell megfogadnunk ezeket, mint figyelmeztető vagy intő szót. Ne feledjük, hogy Isten soha nem épít sötétben; azaz ott nem lehet épülés és előrehaladás, ahol nincsen világosság.

Mielőtt Isten egyáltalán visszahozta ezt a világot a rendbe és a gyarapodásba, azt mondta: „Legyen világosság!”. Isten célja, hogy megnyilvánuljon az igazság. Isten munkája soha nem sötétség, és soha nem ismerhetjük meg a konstruktív, együttes épülést, előrehaladást és fejlődést, ha nincs tökéletes világosság. Pontosan tudjuk, hogy nem tudunk együtt haladni olyan emberekkel, akik nem egyenesek, akik nem tisztességesek, akik folyamatosan takargatnak valamit, nem nyíltak, nem őszinték, akiknél valahol a háttérben valamilyen rejtett dolog van. Meg kell állapítanunk, hogy nem tudunk tovább együtt menni az ilyennel.

Isten is így tesz. Azt mondaná bármelyikünknek, aki ilyen lenne köztünk, hogy nem tudom veled tovább folytatni addig, amíg nem leszel száz százalékban nyílt; míg el nem jutsz oda, hogy tökéletesen őszinte vagy. Isten mindenfajta munkával kapcsolatban, amit tesz, megköveteli a valódiságot. Lehet, hogy sok gyengeség, sok tökéletlenség van bennünk, de ha ott az őszinteség, a valódiság, a nyíltság Isten előtt, ahol a szellem világos és tiszta, akkor ott tudja folytatni a munkáját. De rögtön, amint valamit elkezdünk magunkban bezárni, ha valamit visszatartunk, ha nem vagyunk többé tökéletesen nyíltak Isten előtt, a munka megáll. A tisztaságot jelentő világosság elengedhetetlen Isten városa építésének szempontjából, mert ennek a városnak a végső és alapvető célja, hogy természetét tekintve Isten dicsőségével ragyogjon. Nála nincs változás, vagy váltakozásnak árnyéka. Ez azt jelenti, hogy Istenre rábízhatjuk magunkat.

Az Úr tegyen ilyenné bennünket!