„Hogy egyek legyenek, ahogy mi egyek vagyunk”

Írta T. Austin-Sparks

19. összejövetel - Mindenképpen szükséges, hogy vegyük a Szent Szellemet

(1964. február 15. du.)

Szeretném, ha elolvasnánk együtt három rövid szakaszt Isten Igéjéből:

„Még sok mindent kellene mondanom nektek, de most nem tudjátok elviselni: amikor azonban eljön ő, az igazság Szelleme, elvezet titeket a teljes igazságra; mert nem önmagától szól, hanem azokat mondja, amiket hall, és az eljövendő dolgokat is kijelenti nektek” (Jn 16,12-13).

„Én pedig kérni fogom az Atyát, és másik Pártfogót ad nektek, hogy veletek legyen mindörökké: az igazság Szellemét, akit a világ nem kaphat meg, mert nem látja őt, nem is ismeri; ti azonban ismeritek őt, mert nálatok lakik, sőt bennetek lesz. Nem hagylak titeket árván, eljövök hozzátok. Még egy kis idő, és a világ többé nem lát engem, de ti megláttok, mert én élek, és ti is élni fogtok” (Jn 14,16-19).

„Történt pedig azonközben, amikor Apollós Korintusban volt, hogy Pál a felföldön (felsőbb részeken) átjőve, megérkezett Efézusba és amikor talált néhány tanítványt, így szólt hozzájuk: a Szent Szellemet megkaptátok-e amikor hívők (hívekké) lettetek? Azok pedig (így szóltak) hozzá: De még azt sem hallottuk, Szent Szellem van-e? és (ezt) mondta: Hát mibe merítkeztetek be? Azok pedig ezt mondták: a János (víz)bemerítésébe. (Ezt) mondta pedig Pál: János a gondolkozásmód-megváltozás (észretérés) bemerítésével merített (víz)be, de a népnek megmondta, hogy Abban higgyenek, aki utána jön, azaz Jézusban! Amikor pedig (ezeket) hallották, bemerítkeztek az Úr Jézus nevében, és rájuk tette Pál kezeit, a Szent Szellem lejött rájuk és szóltak nyelveken, és prófétáltak” (Csel 19,1-6 – Vida).

Ezekből az igeversekből csak két részletet szeretnék kiemelni: „Amikor azonban eljön Ő, az igazság Szelleme, elvezet titeket a teljes igazságra.” A másik pedig ez: „A Szent Szellemet megkaptátok-e, amikor hívők lettetek?” Ezek a felolvasott igeszakaszok olyan témát tárnak elénk, amelyre nézve nagyon alaposak voltak az apostolok. És milyen bizonyítékot akartak látni az apostolok erre vonatkozóan? Azt, hogy ezek az emberek valóban vették a Szent Szellemet. Egyesek azt mondhatják közületek: „Honnan tudhatjuk, hogy megkaptuk-e a Szent Szellemet, és ha igen, mikor?” Nos, van jó néhány dolog, ami bizonyítékul szolgálhat arra nézve, hogy megkaptuk-e a Szent Szellemet. Most csak néhányat választok ki a legáltalánosabbak közül.

Az első, hogy felismertük és elismertük Jézus Krisztus abszolút uralmát életünk felett. Megfigyelhetitek, hogy az apostolok, amikor prédikáltak, mindig azzal kezdték az igehirdetést, hogy Jézus Krisztust Úrként felemelték. Az első, amit Jézusról mondtak, nem az volt, hogy „Ő az Üdvözítő”, hanem az volt az első, amit mondtak, hogy „Ő az Úr”. „Úrrá és Krisztussá tette őt az Isten: azt a Jézust, akit ti keresztre feszítettetek.” Azt mondták, hogy Jézus Krisztust prédikálják, mint Urat. Jézus Krisztus abszolút uralma volt az, amiről először szóltak igehirdetésükben.

A Szent Szellemnek ez az eljövetele csupán a földi vetülete volt annak, ami a mennyben történt. Jézus felvitetett a dicsőségbe, és a dicsőségben Isten Úrrá tette Őt. Azt mondta neki Isten: „Ülj az én jobbomra!”. A mennyben Jézus Krisztust Úrként ismerték el. A menny minden angyala Úrként imádja Őt. Az Atya Isten Jézust „Úr”-nak nevezte. Ez történt a mennyben. Amikor pedig a mennyben ez történt, a Szent Szellem lejött a mennyből erre a földre, és azért jött le, hogy itt, a földön is igaz legyen az, ami a mennyben. Azért jött, hogy egyesítse a földet és a mennyet ebben az egy dologban, hogy „Jézus Úr”. Az első bizonyítéka annak, hogy itt van bennünk a Szent Szellem, hogy Jézus Krisztus abszolút Úr az életünkben. Leborulunk az Úr Jézus előtt, és azt mondjuk: „Uram”. És ezzel kifejezzük, hogy ettől fogva Jézus az Ura mindennek az életünkben és az életünk felett.

Ha Jézus Úr, akkor a Szent Szellem egyvalamit mindig megtesz: elhozza a szívbe az Úr Jézus dicsőségét. Jézus megdicsőült a mennyben, mert Jézus Úr ott. Ha Jézus Úrrá lesz az életünkben, abból a mennyei dicsőségből valamennyi eljön az életünkbe. Láthatjátok, hogyan teltek meg örömmel az újszövetségi emberek, mert megkapták a Szent Szellemet. És az az öröm Jézus dicsőségének a kifejeződése volt. Ezért van az, hogy amikor igazán Úrrá tesszük Jézust, olyan boldognak, olyan örömtelinek érezzük magunkat. Nem tudjuk magunkban tartani; azt akarjuk, hogy mindenki megtudja. A Szent Szellem elhozta az Úr Jézus dicsőségét az életünkbe. Ez az első módja annak, hogy megállapíthassuk, megkaptuk-e a Szent Szellemet. Van-e valami Jézus dicsőségéből a szívemben?

Tudjátok-e, hogy a kereszténység az egyedüli igazán éneklő vallás a világon? Némelyik más vallásban is kiadnak fura hangokat, talán azt is gondolják, hogy az éneklés; pedig csak valami siralmas zaj, szörnyű lárma. Mi, keresztények, éneklünk, és miért tesszük ezt? Mert a Szent Szellem éneklésre késztet minket. Láthatjátok, milyen boldogok a keresztények, amikor az Úr Jézusról énekelnek. Ez tehát az első bizonyítéka annak, hogy megkaptuk a Szent Szellemet.

Egy másik bizonyíték arra, hogy vettük a Szent Szellemet, az a gyökeres változás, amely az életünkben bekövetkezik. Csak bele kell néznetek az Újszövetségetekbe, hogy láthassátok, mennyire igaz ez. Nézzétek meg a tanítványokat pünkösd napja előtt; nézzétek meg őket Jézus keresztre feszítése előtt! Nem túl sok jót mondhatunk el róluk abból az időszakból. Azok a tanítványok pünkösd előtt legyőzött tanítványok voltak. Amikor Jézust elfogták a katonák, mindannyian elfutottak, egyikük sem maradt mellette, annyira féltek. És Péter, szegény Péter, mélyebbre jutott, mint bármelyikük. Háromszor nagyon határozottan letagadta, hogy tudná, kicsoda Jézus; azt mondván: „Nem ismerem azt az embert.” Gondoljuk csak el, Péter így beszélt. Az a csodálatosan magabiztos Péter így viselkedik, megpróbálva menteni az életét azáltal, hogy megtagadja Urát. Igen, mindannyian megfutamodtak, amikor a keresztre került volna sor.

Most nézzük meg őket pünkösd napján és attól fogva – abszolút győztes emberek. Ugyanazok az elöljárók, akik keresztre feszítették Jézust, börtönbe zárják és azzal fenyegetik őket, hogy megölik. És mit tesznek ezek az emberek most? Elfutnak? Azt mondják vajon: „Nem ismerjük Jézust”? Ó, nem, egészen megváltoztak. Telve vannak bátorsággal. Szembeszállnak a vezetőkkel. Azt olvassuk, hogy örültek, mert méltónak bizonyultak arra, hogy szenvedjenek Krisztus nevéért. Mielőtt megkapták volna a Szent Szellemet, olyan emberek voltak, akik nagyon féltek, valósággal rettegtek. Tudjátok, azt olvassuk, hogy miután Jézus feltámadt a halálból, a tanítványok mindannyian a szobában voltak, és elreteszelték az ajtót a zsidóktól való félelem miatt. Ha lépteket hallottak közeledni az úton, mindegyiküknek elfehéredett az arca, és elkezdtek remegni – „Most értünk jönnek?” – félelemmel teli férfiak voltak. De nézzétek meg őket most, miután megkapták a Szent Szellemet! Már nem sápadtak. Nem reszketnek a félelemtől. Csodálatos bátorság váltotta fel a félelmet; bárki elé ki mernek állni.

Most nézzük meg őket megint Jézus keresztre feszítése után. Azt olvashatjuk kettőről közülük, akik az Emmaus nevű falu felé tartottak, hogy szomorúak voltak. Nagyon szomorú és boldogtalan emberek voltak, és azt hiszem, ez igaz volt az összes tanítványra akkor. Azt gondolták, hogy mindent elveszítettek. Igen, nagyon szomorú emberek voltak.

De nézzük meg őket azt követően, hogy megkapták a Szent Szellemet! Azt látjuk, hogy telve voltak örömmel és Szent Szellemmel. Örvendezés váltotta fel a szomorúságot. Milyen gyengék voltak előtte! Nem mertek szembeszállni még egy kis szolgálólánnyal sem. Emlékeztek a történetre? Jézus pere folyik, és Péter ott van az udvaron, hozzá közel, ott melegíti a kezét. Tudjátok, mindig fázunk, amikor félünk; és Péter nagyon fázott, mert nagyon félt. És akkor odajött egy kislány – csak egy lányka, egy szolgálólány. Az azt mondta neki: „Te is az Ő tanítványa vagy.” És Péter félt egy kislánytól. Azt mondta: „Nem ismerem azt az embert!” Igen, félt egy kislánytól. Milyen gyengék voltak! Pünkösd után viszont jöhet az összes lány és az összes férfi a világon, és mondhatnak Péternek és a többi tanítványnak, amit csak akarnak, hiszen most már nem gyengék, hanem erősek.

Aztán volt még valami. Pünkösd napja előtt a Biblia bezárt könyv volt számukra. Úgy ismerték csak, mint egy akármilyen könyvet. Olvasták Mózest, a prófétákat és a Zsoltárokat, de nem értették. Nem értették, miről szól. Úgy ismerték mint könyvet, de számukra bezárt könyv volt. Most nézzük meg őket pünkösdkor. Hiszen új Bibliájuk lett! Azt szeretném, ha figyelmesen elolvasnátok azt, amit Péter mondott a sokaságnak pünkösd napján. Látjátok, mennyi mindent idéz az Ószövetségből? Látjátok, hogyan magyarázza az Ószövetséget? Most megnyíltak a szemei, és mindenütt Jézust látja az Ószövetségben. Igen, új Bibliájuk lett! A Biblia többé nem volt bezárva, most már nyitott könyv. Mindez annak a jele, hogy megkapták a Szent Szellemet. A Szent Szellem legyőzött embereket győztesekké tett. A Szent Szellem rettegő embereket bátrakká változtatott. A Szent Szellem szomorú embereket örvendezőkké tett. A Szent Szellem gyenge embereket erősekké tett. És a Szent Szellem mindegyiküknek új Bibliát adott. Ez a bizonyítéka annak, hogy megkapták a Szent Szellemet. Biztos vagyok benne, hogy most már egyetértetek velem abban, hogy a Szent Szellem milyen nagyon fontos.

Ezek az igazi jellemzői a keresztény életnek. Nem akarlak tovább feltartani benneteket ma este. Talán máskor lesz még további beszélgetésre mód, és innen folytathatom, többet bemutatva a Szent Szellem jelentőségéből; abból, hogy mit jelent a Szent Szellem az életünkben. De ma a következőn van a hangsúly: mindenképpen szükséges, hogy megkapjuk a Szent Szellemet. És meg kell bizonyosodnunk, hogy megkaptuk a Szent Szellemet, ezt pedig azok alapján vizsgálhatjuk meg, amiket az előzőekben felsoroltam. Megvizsgálhatjuk és bizonyítékot nyerhetünk azáltal, hogy számunkra Jézus mindenek Ura. Feltétel nélküli, korlátlan Ura az életünknek. És ezt Szent Szellem teszi. Ha ez igaz ránk, akkor bennünk van a Szent Szellem. És ennek a többi dolognak is igaznak kell lennie, amit említettem – ezzel bizonyíthatjuk. 

Tehát, „Megkaptad-e a Szent Szellemet?” Vagy Pál szavaival élve: „Kaptatok-e Szent Szellemet, amikor hívőkké lettetek? Valóban bennetek lakozik a Szent Szellem?” Te meg azt kérdezed: „Honnan tudhatom?” Nos, elmondtam néhány dolgot, amiből megtudhatjuk, hogy megkaptuk-e a Szent Szellemet. Persze sokszor másképp fogalmazzuk ezt meg. Azt kérdezzük az emberektől, hogy befogadták-e az Úr Jézust. És arról beszélünk, hogy Jézus Krisztus a szívünkben van – de hát ez teljesen ugyanaz. Jézus azt mondta: „Én és az Atya egy vagyunk” (Jn 10,30). A Szent Szellem és Jézus is egy. Azért jött el a Szent Szellem, hogy Jézus bennünk lakozhasson. Ugyanarról van szó. De ez olyan dolog, amiben biztosaknak kell lennünk.

Ezzel a kérdéssel szeretném befejezni. Láthatjátok, hogy megpróbálok nagyon precíz lenni, és valóban lehatolni a keresztény élet alapjaihoz. Úgy gondolom, korunk kereszténységének egyik legnagyobb gyengesége, hogy túl sok mindent veszünk természetesnek. Ezért voltak az apostolok olyan alaposak ezügyben. Személyes kérdéssé tették; kiemelkedő fontosságot tulajdonítottak neki. Azt kérdezték: „Amikor hívő lettél, megkaptad a Szent Szellemet?” AZ EGYEDÜL IGAZ KERESZTÉNY ÉLET AZ AZ ÉLET, AMELYBEN A SZENT SZELLEM ÚRRÁ TESZI JÉZUST.

Nos, ez az én egyszerű üzenetem számotokra ma este, de ez nagyon fontos üzenet. Hosszú utat tettem meg, hogy szólhassak hozzátok, és lehet, hogy nem sokáig leszek itt; azután elmegyek, és lehet, hogy nem találkozunk többé ezen a földön. De egészen biztos akarok lenni afelől, hogy amikor hozzátok szólok, nagyon alapos vagyok, és nem hagyok kétséget a keresztény élet valódi természetét illetően – arról az életről van szó, amelyben a Szent Szellem Jézus Krisztust Úrrá teszi! Talán mondunk majd valamit később a keresztény életben való előrejutásról is, de így kell elkezdődnie.