„Hogy egyek legyenek, ahogy mi egyek vagyunk”

Írta T. Austin-Sparks

6. összejövetel - A legfontosabb dolog a szellemi fogékonyság

(1964. február 5. du.)

Isten Igéjét Máté evangéliuma 13. fejezetének első 17 verséből olvassuk:

„Azon a napon kiment Jézus a házból, és leült a tenger partján. Nagy sokaság gyűlt össze körülötte, ezért beszállt egy hajóba, és leült; az egész sokaság pedig a parton állt. Aztán sok mindenre tanította őket példázatokkal: „Íme, kiment a magvető vetni, és vetés közben néhány mag az útfélre esett, aztán jöttek a madarak és felkapkodták. Mások sziklás helyre estek, ahol kevés volt a föld, és azonnal kihajtottak, mert nem voltak mélyen a földben; de amikor a nap felkelt, megperzselődtek, és mivel nem volt gyökerük, kiszáradtak. Mások tövisek közé estek, és amikor a tövisek megnőttek, megfojtották őket. A többi pedig jó földbe esett, és termést hozott: az egyik százannyit, a másik hatvanannyit, a harmadik harmincannyit. Akinek van füle, hallja!”

A tanítványok odamentek hozzá, és megkérdezték tőle: „Miért beszélsz nekik példázatokban?” Ő így válaszolt: Mert nektek megadatott, hogy megértsétek a mennyek országának [királyi uralmának] titkait, de azoknak nem adatott meg. Mert akinek van, annak adatik, és bővelkedik, akinek pedig nincs, attól az is elvétetik, amije van. Azért beszélek nekik példázatokban, mert látván nem látnak, és hallván nem hallanak, és nem értenek. Beteljesedik rajtuk Ézsaiás jövendölése: Hallván halljatok, de ne értsetek, látván lássatok, de ne ismerjetek! Mert megkövéredett e nép szíve, fülükkel nehezen hallanak, szemüket behunyták, hogy szemükkel ne lássanak, fülükkel ne halljanak, szívükkel ne értsenek, hogy meg ne térjenek, és meg ne gyógyítsam őket. A ti szemetek pedig boldog, mert lát, és fületek boldog, mert hall. Bizony, mondom néktek, hogy sok próféta és igaz kívánta látni, amit láttok, de nem látták, és hallani, amit hallotok, de nem hallották.”

Azután még az 51. és 52. verset:

„Megértettétek mindezt? – kérdezte tőlük Jézus. Azok ezt felelték: Igen. Ő pedig ezt mondta nekik: Tehát minden írástudó, aki tanítványává lett a mennyek országának [királyi uralmának], hasonló ahhoz a gazdához, aki újat és ót hoz elő éléskamrájából.”

Még mielőtt tudtam volna arról, hogy Manilába fogok jönni, az Úr néhány héten keresztül beszélt velem egy bizonyos dologról. És amikor aztán megtudtam, hogy jönni fogok, az Úr jelezte, hogy erről kell beszélnem nektek. Érzem, hogy ez a legfontosabb dolog a keresztény életben. Remélem, hogy felfigyeltek erre a kijelentésre. Mi a legfontosabb a keresztény ember életében? A SZELLEMI FOGÉKONYSÁG. Nem hiszem, hogy bármi fontosabb lehet számunkra, mint hogy legyen szellemi felfogóképességünk. Talán észrevettétek, hogy e körül forog a Máté evangéliuma 13. fejezete. Minden a SZELLEMI FOGÉKONYSÁGBAN összpontosul, és erre irányul!

Az Úr Jézus itt Isten királyi uralmáról beszél. Ezzel a nagy témával foglalkozik; ezzel a mindent magába foglaló dologgal, az Isten királyi uralmával. Minden ehhez, az Isten királyi uralmához kapcsolódik. Meg kell értenünk, hogy Isten királyi uralma örök. Visszanyúlik egészen az elmúlt örökkévalóságba, végigvonul minden korszakon; majd kiteljesedik az eljövendő örökkévalóságban. Mindazt, ami a Bibliában van, ez az egy dolog, az Isten királyi uralma foglalja magába. Isten királysága Isten szuverén uralmát jelenti. Isten kormányzása mindenre kiterjed az univerzumban, de különösen ezen a világon. Ezt az uralmat az Atya a Fiának adta a Fiú örökségeképpen. A Zsidókhoz írt levél elején ezeket a szavakat találjuk Isten Fiáról: „akit örökösévé tett mindennek”. Ez még e világ teremtése előtt kellett, hogy történjen. Az Atya Isten mindenek örökösévé tette Fiát. Más szavakkal, Fiának adta az uralmat. Isten királyi uralma Isten Fiának az örök joga. Isten Fia lett kinevezve arra, hogy mindenen uralkodjon.

A következő, amit a Szentírás kijelent számunkra, hogy az ember arra teremtetett, hogy örököstársa legyen Jézus Krisztusnak Isten királyi uralmában. Isten azért teremtette az embert, hogy az együtt uralkodjon az Ő Fiával. Azután, ugyanabban a Zsidókhoz írt levélben felvetődik a kérdés: „Micsoda az ember, hogy gondolsz rá? (...) Úrrá tetted kezed alkotásain, mindent lába alá vetettél.” Tehát mindenekelőtt erről a háromról van szó: (1) Isten, az Atya van mindenek felett. A királyság Istené, a mindenre kiterjedő isteni uralomé. (2) A Fiú az Atya mellett kapott helyet a trónon. Az Atya azt mondja a Fiúnak: „Ülj az én jobbomra, amíg ellenségeidet lábad zsámolyává teszem.” (3) Végül az ember arra lett teremtve, hogy osztozzon a királyi uralmon a Fiúval. Ez az első három, az első három dolog a Bibliában.

Aztán kezdjük elölről. A következő az, hogy az ember átadta ezt a királyságot a Sátánnak. Az ember az ördög kezébe adta az örökségét. Így a Sátán lett e világ fejedelme, e világ királysága pedig elvétetett Isten Fiától. Ott volt ez a bitorló, aki elfoglalta Isten Fiának a helyét. János apostol azt mondja: „az egész világ a gonosz hatalmában van” (1Jn 5,19b). Ez a 4. pont.

Most jön az 5. pont. A Fiút nem lehet örökre megfosztani örökségétől, hanem Ő eljött visszaszerezni azt. Így az Isten Fia eljött az Atya mellől, és lejött erre a világra. Azért jött, hogy megváltsa a királyságot magának és Atyjának. Isten Fia azért jelent meg, hogy az ördög munkáit lerontsa. Azért jött tehát, hogy Isten királyi uralmát hirdesse, megváltsa a királyságot Önmagának és Istennek, és hogy megváltsa az embert, mint a Fiú eszközét, hogy vele uralkodjon a királyságban. Úgyhogy Krisztus Jézusban és Őáltala vissza lettünk hívva az örök királyságba, Isten királyi uralmába.

Észrevehettétek, hogy Máté evangéliuma végig Isten királyi uralmáról szól. Ez a 13. fejezet pedig különleges fejezet Isten királyi uralma vonatkozásában. De visszamegyünk oda, ahol kezdtük. Isten királyi uralma egyetlen dolog miatt elveszíthető. Egyetlen dolog miatt elszalaszthatjuk az örökségünket Krisztusban. Mindazt, amit az a csodálatos királyság jelent, elszalaszthatjuk e miatt az egy dolog miatt. Az Úr Jézus az Isten királyi uralmának egész kérdését aszellemi fogékonyságra összpontosítja. Előre tudása alapján pedig ezt a szellemi fogékonyságot szemléltette ezzel a példázattal. A szellemi fogékonyság témáját egyfelől a legfélelmetesebb dolognak állítja be. Azt mondja, ha nem vagyunk fogékonyak szellemileg, az egészet elszalaszthatjuk. Másfelől pedig azt mondja, ha szellemileg fogékonyak vagyunk, ez az út a királyságba. Odajutunk tehát ehhez a magvetőről szóló példázathoz, ahogy nevezik. Ez egyszerű magyarázata a szellemi fogékonyság jelentőségének.

Mármost, az Úr Jézus ezt a példázatot nagy sokaság előtt mondta el. Talán mindannyian zsidók voltak, vagyis ott volt a hátuk mögött az egész ószövetségi történelem. Mindent tudtak, ami az Ószövetségben van. Ismerték mindazt, amit Mózes írt, tudtak mindarról, amit a próféták mondtak és írtak. Csodálatosan birtokukban volt az Ószövetség. Az Úr Jézus mégis úgy beszélt nekik királyi uralmáról, mintha kisgyermekekhez szólna. Bizonyos értelemben bármelyik kisgyermek megérti a magvető példázatát. Nagyon aranyos kis történet gyerekeknek: „Egy magvető elment vetni. És ahogy vetett, néhány mag az útfélre esett, néhány mag a sziklás talajra, néhány a tövisek közé, néhány meg a jó talajra.” Ki ne értené ezt? Ha Jézus megkérdezte volna a sokaságtól: „Értitek?”, ezt felelték volna: „Persze, hogy értjük.” Mit értetek? Hát, a magvető elment vetni, és ez történt a magokkal. Jézus azonban ezt mondta: „Egyáltalán nem értitek. Nem értetek egy kis gyermektörténetet.” És még a tanítványok sem értették. Gondoljátok csak meg, Jézus tanítványai nem értették ezt!

Ha bárkit megkérdeznék itt ma este, érti-e a magvető példázatát, azt mondaná: „Persze, hogy értem.” Bárki megérti azt, hogy a magvető elment vetni. Jézus tanítványai nem értették. Odajöttek hozzá, és kérték: „Magyarázd el nekünk a magvető példázatát!” Igazából úgy értették, hogy „Te többet értesz alatta, mint amit mondasz. Van valami a történeted hátterében, és mi nem értjük, mi az. Elmagyaráznád nekünk?” Így aztán elmagyarázta. Azután megkérdezi őket: „Megértettétek?” Ó, igen, értjük. Azonban eléggé nyilvánvaló, hogy életük további részében, Jézus keresztre feszítéséig, nem értették. Ahhoz a sokasághoz tartoztak, mint a ma élők is, akik úgy gondolják, értik az igazságot, pedig nem értik. Övék a keresztény tanítás minden szava. Övék az Újszövetség minden tanítása. Övék maga a Könyv; és a Könyv ott van a fejükben. A Szentírás bármelyik részét tudják idézni, és mégsem fogékonyak szellemileg. Ez lehetséges, kedves barátaim. Lehet birtokában lenni minden tanításnak szellemi felfogóképesség nélkül. És a kereszténység minden baja ma a szellemi felfogóképességnek ebből a hiányából fakad.

Most nem fogok elidőzni ennek a példázatnak minden részleténél. Tudjátok, mit mondott az Úr Jézus a magról és a különféle eredményekről. Azonban mielőtt ezekre a részletekre kitérnénk, jegyezzünk meg egy vagy két általános igazságot.

Mindenekelőtt, a magvető maga az Úr Jézus. Az Igének személyesen az Úrtól kell jönnie. Amit Isten Igéjéből veszünk, annak közvetlenül az Úr Jézustól kell jönnie. Elmondtuk tehát, hogy a magvető Isten Fia. Mi a mag? Figyeljétek meg, Jézus a mennyek királysága Igéjének nevezi azt. Ha bárki befogadja, vagyis amikor valaki befogadja a mennyek királyi uralmának Igéjét, az Úr Jézus Igéje be akar vinni bennünket az Ő királyi uralmába. Ez Isten Igéjének mindent átfogó célja. Nem az, hogy ismerjük a Bibliát, noha nagyon jó dolog ismerni a Bibliát. Nem az, hogy memorizáljuk a Bibliát, és az egész a fejünkben legyen, pedig ez is nagyon jó dolog. Isten célja azonban az, hogy Isten Igéje bevigyen bennünket az Ő királyi uralmába.

Most figyeljük meg a különféle talajfajtákat, amelyekbe az Ige hullott. Hányféle talaj van itt? Azt mondanánk, négy vagy hat. Ezek a különböző talajfajták a különböző embertípusokat jelképezik.

Szeretném, ha megfigyelnétek: ugyanaz az Úr jön ugyanazzal az Igével mindenféle emberhez. Az Úr Jézus tudta, hogy néhány ember olyan lesz, mint az útfél, de nem azt mondta: „Ó, én tudom, hogy ezek semmire sem jók; nekik nem adom az Igémet. Jól tudom, hogy nem fognak sok gyümölcsöt hozni, ezért nem akarom rájuk tékozolni az Igémet. Maradjanak csak ott, ahol vannak.” Na, és mi van a sziklástalaj-emberekkel? „Nos, jól tudom, hogyan fognak reagálni. Természetesen tudom, nagy örömmel fogadják majd. Így kiáltanak: „Ó, ez nagyon jó! Látom, hogy javamra fog válni!” Majd egy kis idő múlva nehezebb lesz a helyzet, üldöztetés és szenvedések jönnek, és már nem is érdekli őket az egész. Így érnek véget. Jézus pedig tudott róluk mindent, mielőtt belefogott volna. Mégsem mondta: „Csak pazarlom az időmet, ha nekik adom az Igéimet. Magukra hagyom őket.” És mi van a tövises talajjal jelképezett emberekkel? Ezek azok, akiket nagyon lefoglalnak e világ dolgai, a kereskedelem a fő gondjuk; hogyan szerezhetik a legtöbb pénzt, és ráadásul gyorsan. Az üzleti tevékenységük a minden számukra, és hivatásuk el is veszi minden idejüket. A többieket meg e világ gyönyörei kötik le egészen. „Én jól tudom, hogy az üzleti élet, a hivatásuk és a gyönyörök elfojtják az Igét, amit nekik adok. Nem pazarlom rájuk az időmet” – Jézus azonban soha nem mondott ilyet. És azt sem mondta: „Tudom, hogy ez jó talaj. A figyelmemet teljesen erre összpontosítom. Tudom, hogy megadják nekem azt, amit kívánok, ezért engem csak ők érdekelnek.” Nem, Ő soha nem mondott ilyet.

Jézus elvitte az Igéjét és elviszi Igéit mindenféle emberhez. Miért teszi ezt? A köztünk levő üzletemberek egyike sem tenné ezt. És ti, akik nagyon szellemi emberek vagytok, szintén nem tennétek ilyet. Azt mondanátok: „Ez ellentmond a józan észnek. Ez nem jó üzlet. Nem vall jó ítélőképességre az ilyen eljárás. Összpontosítsunk csupán arra, amiben biztosak vagyunk. Rossz üzlet akárcsak figyelembe venni is azt a sok megbízhatatlan embert.” De láthatjátok, hogy Jézus másként gondolkodik, mint mi. És itt jön be a szellemi fogékonyság, amely annyira más, mint a természetes gondolkodásmód.

Miért tette ezt Jézus, amit a világiak bolondságnak neveznének? Egyetlen dolog miatt:Mindenkire ráruházza a felelősséget az Ő Igéjével kapcsolatban. Az Isten Igéjére adott válasz a mi felelősségünk, ha egyszer Ő nekünk adta. Ha egyszer az Úr elhozta hozzánk az Ő Igéjét, akkor a felelősséget magáról miránk hárította át. Azt mondja az útfél emberének: „Kaphatsz ugyanannyit, mint a jó talaj képével jellemzett ember, ha akarod.” Azt mondja a sziklás talajhoz tartozónak: „Ez az én Igém ugyanarra képes benned, mint bárki másban.” Azt mondja a tövises talaj képviselőinek: „Az én Igém ugyanolyan hatalmas számotokra, mint bárki számára.”

Mit mondanánk, ha Isten Fia csak a jó emberekért jött volna el erre a világra; azokért, akik jellemesek, akikben minden megvan? Ha senki mással nem törődne – tudom, mit mondanánk. Azt mondanánk, ez nem fair, ez nem igazságos. „Itt vagyok én, egyszerű teremtés; nincs bennem semmi különleges. Olyan vagyok, mint az útfélen levők. A szívem talaja nagyon sziklás. Tudom, hogy nagyon szeretem ezt a világot. Ez azt jelenti, hogy nincs esélyem bejutni Isten királyi uralmába?” Ez nem volna igazságos, ugye?

Ezért Jézus eljön az Ő Igéjével, és azt mondja: „Ez az Ige ugyanazzal a hatalommal bír mindenféle ember számára. Nem az a lényeg, milyenek vagytok természet szerint.” És most fog rátérni a lényegre; felfigyeltetek rá, melyik szó tér újra meg újra vissza a példázatban? Ez a szó a SZÍV. A szív, a jó szív – EZ A SZÍVEN MÚLIK, ez nem emberi mivoltunk gyarlóságának kérdése. Ez teljesen arról szól, hol van a szívünk. Az Úré-e a szívünk? Szívügyünk-e Isten királyi uralma? Ez valóban szív-kérdés. Mert az Úr azt mondja, ha tényleg van szívünk, azszellemi fogékonyságot kell, hogy jelentsen. Ezért idézi azt a szörnyű igeszakaszt Ézsaiás próféciájából, amely így hangzik: „Hallván halljatok, de ne értsetek, látván lássatok, de ne ismerjetek! Mert megkövéredett e nép szíve, fülükkel nehezen hallanak, szemüket behunyták.” A próféta Isten Igéjét adta át ezeknek az embereknek; Isten Igéjét minden nap, hétről-hétre felolvasták a fülük hallatára. De nem volt szívügyük Isten Igéje. Nem válaszoltak szívből. Így az Úr ítéletet hozott rájuk. Azt mondja: „Bezártátok a szemeteket – én is be fogom zárni. Bezártátok a fületeket – bezárom én is. Amikor majd látni akartok, nem fogtok látni. Amikor hallani akartok, nem fogtok hallani. El fogom venni tőletek a szellemi felfogóképességet.” Figyelmeztetés van ebben számunkra. Attól tartok, olykor találkozunk ilyen keresztényekkel.

Szeretnék nagyon komolyan néhány fiatal keresztényhez szólni. Lehet, hogy keresztény otthonban nevelkedtél. Tudod, amit a szüleid az Úrról tanítottak neked. Lehetséges, hogy elvittek az összejövetelekre; talán jártál vasárnapi iskolába is. Mindent tudsz erről. Igen, ismered az Úr Jézust. Tudod, mi van a Bibliában; de mégsem jársz az Úrral. Talán megszakad a szüleid szíve miattad. Nem igazán örülsz Isten Igéjének. Nem vagy igazán élő keresztény, aki elfoglalja helyét Isten népe között, aki együttműködik az Úrral a hatalmas gonosz erőkkel szemben. Ha keresztény is vagy egyáltalán, csak névleg vagy az. Történik veled valami, és elvétetik tőled, amid van. Elveszíted a szellemi felfogóképességet. Elveszíted a szellemi látás és a szellemi hallás képességét. Látod, mi történik Isten népe között, de az egész nem nagyon érdekel. Hallod mindazt, ami elhangzik az összejövetelen vagy otthon, de neked nem számít.

Sok keresztény van így. Pontosan ez történik velük. Fennáll az a veszély, hogy teljesen elveszítik aszellemi fogékonyságukat. És ezért elveszítik Isten királyi uralmának csodálatos jelentőségét, hogy osztozzanak Isten Fiával a királyságban, hogy együtt uralkodjanak vele dicsőségben. Fennáll az a veszély, hogy kimaradsz ebből. Szellemi fogékonyság szükséges ehhez. A SZELLEMI FOGÉKONYSÁG PEDIG ABBÓL FAKAD, HOGY AZ ÚRÉ A SZÍVÜNK. Hogy nem útfél-keresztények vagyunk, akik igazából nem törődnek az Úrral. Előtted van az Ige az összes hatalmas lehetőséggel, mivel azonban nem törődsz az Úrral, neked semmit sem jelent.

Vagy lehetsz a sziklás talaj, felszínes természetű, aki csak a felszínen élsz, és ez megmutatkozik abban, hogy gyorsan reagálsz. Ó, kedves dolog azt látni, hogy fiatalok gyorsan válaszolnak az Úrnak. Azonban ha olyan hosszú élet lesz mögötted, mint nekem, akkor tudni fogod, hogy sokan azok közül, akik hamar felugrottak, és így kiáltottak: „Ó, itt van valami számomra!”, nem túl sokáig tartanak ki. Meglátják, hogy Isten királyi uralma nemcsak az ő megáldatásukért van, hanem az Úr dicsőségéért is. Tudjátok, létezik egy rossz felfogás a kereszténységről: hogy az teljesen a mi javunkért van, és így akarjuk az áldást, akarjuk a jót. Azt mondjuk, amit Péter mondott egyszer: „ne csak a lábamat, hanem a fejemet és a kezemet is!”. Ezt azért mondta, mert mindent akart, amit csak megszerezhetett magának. Később meglátta, hogy minden az Úrért van; és nem veszített semmit sem, amikor erre eljutott. Amikor a szíve megváltozott, és már csak az Úré volt a szíve, akkor jutott el Isten királyi uralmának a teljességére.

Ó, és mi a helyzet a tövises talajjal? Ezek azok az emberek, akiknek mindenféle csodálatos elfoglaltságuk van ebben az életben, üzlet, hivatás és gyönyörök. Ezek foglalják el az első helyet náluk; szívük megosztott. A szívük egy kis része kívánja az Urat, de a nagyobbik része ezt a világot akarja. A szívük nem teljesen az Úré. Az a veszély fenyegeti őket, hogy kimaradnak Isten királyi uralmából. Amíg nem az Úré az egész szívünk, nem jutunk el az Isten királyi uralmának lényegéhez. Pál úgy imádkozott az efézusi hívőkért, hogy az Úr adja nekik a bölcsesség és kijelentés szellemét, hogy a szívük szemei megvilágosodjanak. Hogyan válaszolsz te az Úrnak? Valóban teljes szívedből?

Most visszatérek arra kérdésre, hogy hányféle különböző talaj van. Azt mondjátok, négy: az útfél, a sziklás, a tövises és a jó. Csak ennyi? De mi a helyzet a különböző fajta jó talajokkal? Az Úr azt mondja, hogy a jó talajból is némelyik százszoros, némelyik hatvanszoros, némelyik harmincszoros termést hozott. Tehát a jó talajnak is lehetnek különböző fajtái. Isten királyi uralmának három különböző szintjét is produkálják. A százszoros termést hozó emberekkel ne is foglalkozzunk – velük minden rendben van. De mi a helyzet a hatvanszorossal és harmincszorossal? Valami baj lehet még a jó emberekkel is. Miért nem hoz százszoros termést minden jó ember?

Igen, vannak olyanok, akiknek a szíve nem lázadó az Úr iránt. Ezek nem tiltakoznak, mondván, „nekem nem kell az Úr Igéje.” Válaszolnak az Úrnak, és ez szívből jön. De némelyik jó embernek vannak fenntartásai. Néhány nagyon jó ember azt mondja: „Ha teljesen az Úrnak élek, mit fognak gondolni rólam a barátaim? Tudod, mit fognak mondani rólam a gyülekezetemben? És talán ez az üzleti pozíciómat is megingathatja. Nagyon óvatosnak kell lennem. Nem veszíthetem el a befolyásomat; meg kell gondolnom, mit fognak gondolni és mondani mások. A bizottság ezt és ezt várja el tőlem. Ha valóban teljesen az Úrnak élek, a bizottság nagyon dühös lesz. Talán még le is mondatnak.” Értitek, mire gondolok? Nagyon jó emberek, de érdekek vezérlik őket.

Egyszer beszélgettem egy férfival, és ahogy beszéltem, megértette, hogy mire gondolok. Amikor befejeztem, a következőt mondta: „Igen, Sparks úr, teljesen igaza van. Teljesen egyetértek önnel. Ha azonban azt az utat választanám, amin ön jár, minden barátommal szembekerülnék; és az Úrért végzett munkámtól kezdenék megvonni az emberek a támogatásukat. Ezért gondolnom kell az embereimre és az Úr munkájára.” Ezek nagyon jó emberek, mélységesen elkötelezettek az Úr iránt. Kétségtelenül szeretik az Urat, de láthatjátok ezeket a fenntartásokat. Azt látjuk az Ószövetségben, hogy Kálebben más szellem volt, és ő teljes mértékben az Urat követte. Ő és egy másik férfi, Józsué jutott be egyedüliként az országba abból az egész nemzedékből. Ezt értjükszellemi fogékonyság alatt.

Megkérdezem tehát:Megértettétek mindezeket? Még sokkal több mondanivalóm van számotokra a szellemi felfogóképességről. De, ó, milyen fontos ez, hogy legyen legyen látó szemünk, hogy mögé lássunk azoknak a dolgoknak, amiket hallunk, amiket történni látunk, és lássuk, mi az Úr gondolata ezekkel kapcsolatban. Ezek az emberek csak hallották a szavait, és látták a cselekedeteit, de nem fogták fel az értelmét. És milyen sokat veszítettek! Kérjük az Urat, hogy adjon nekünk szellemi fogékonyságot! És ha nem értjük, ne mondjuk azt: „Nem értem”! Járuljunk oda az Úrhoz, és kérjük: „Uram, értesd meg velem! Nyisd meg a szívem szemeit!” Ez tanúsítja, hogy komolyan vesszük az Urat. És ha mi komolyan vesszük az Urat, az Úr is komolyan vesz minket.